(SR) Intenzivni kurs prihvatanja

U haiku poeziji pesnik stvara neočekivani spoj dva potpuno različita, u svakodnevnom životu  nespojiva lementa. Pesnik ne izgovara direktnoono sto bi želeo reći, veći radije ostavlja čitaocu da iz ovog neočekivanog spoja samnagovesti i proživi emociju o kojoj govori. Kombinacija vizuelnog (crtež/slika) i verbalnog  (naslov/rečenica), posmatrača odvodi na jedno sasvim treće mesto,mesto koje nije niti vizuelno niti verbalno, već čisto emotivno. 
SLIKE IZLOZBE>>>
instalacija Kadis za Mihaila >>>
Reportaža TV-Kragujevca

(EN) The Intensive Course in Acceptance

In haiku poetry, the poet juxtaposes two completely different, normally non-connectable elements, not telling the message to the reader directly but leaving them to understand and feel what this unusual blend is intended to communicate. Combination of the visual (drawing/painting) and verbal (title/sentence) takes the viewer to a peculiar “third spot”, which is neither visual nor verbal but purely emotional. 

GALLERY of the exhibition>>>
installation Kaddish for Michael>>>

(HU) Az elfogadás intenzív kurzusa

A haiku költészetben a költő váratlan, szokatlan kapcsolatot teremt két, mindennapjainkban össze nem illő dolog között. A költő nem mondja ki közvetlenül azt amit közölni kiván, hanem az olvasóra bizza, hogy e különös osszefüggést önmaga élje át. A vizuális (rajzok/festmények) és verbális (cím/mondat) kapcsolata a nézőt teljesen más, „egy harmadik”, helyre viszi, olyanra mely sem vizuális sem verbális, hanem teljes egészében érzelmi. 

KIÁLLÍTÁS>>>

Káddis Mihaelnek- installáció >>>





-----------------------------------------------------------------------------------------------------

(HU)

[20:40:30] Marija Janković : Na tvojim radovima iz 2011. ima po dve lutkice, i  one su u nekom odnosu. Da li je to rezultat te otvorenosti, ranjivosti?

[20:45:21] M.J.: I odakle uopšte lutke?

[20:54:39] Barbara Guttman: Sve je počelo pre dve godine, kada sam šetajuci Budimpeštom tražila inspiraciju za jedan street art projekat. Slučajno sam ušla u jednu radnju u kojoj su prodavali razne lutke i popravljali plišane medvede. 

[20:54:51] B.G.: Tu sam našla te dve gumene lutke.

[20:55:15] B.G.: Toliko su bile banalne, posebno kad pomisliš da su napravljene za decu, da sam odmah kupila dve, jednu mušku i jednu žensku. Kada im skineš odeću, obe imaju skoro proporcionalna tela deteta i jedina razlika izmedju njih je da ženska ima trepavice a muška nema.

[20:56:45] M.J.: Ja imam istu takvu lutkicu iz svog detinjstva i nikad nisam znala dali je muška ili ženska.

[21:03:33] B.G.: Od 2011. slikam samo lutke, i uglavnom te dve. Prvi put sam ih koristila u instalaciji The People Place, pre dve godine,  a prosle godine i u instalaciji Zchor,. One su mi modeli i za dva mail-art projekta.

[21:04:09] B.G.: Sjajne su mi da izrazim razna emotivna stanja i zbivanja kroz koja prolazim. Zavisno od toga u kakvom  u kakvom odnosu stoje ove dve lutke, mogu da izraze bilo ljubav i nežnost bilo ljutnju i bol.

(EN)

[20:40:30] Marija Jankovic: Your pieces from 2011 contain 2 dolls each, which seem to be in some sort of relation. Is this a result of exposure ... vulnerability?

[20:45:21] M.J.: And … why dolls?

[20:54:39] Barbara Guttman: It all started two years ago when, while walking down the streets of Budapest searching for inspiration for a street-art project, I happened to pop in a shop where they were selling various dolls and mending teddy bears.

[20:54:51] B.G.: There, I found two rubber dolls. 

[20:55:15] B.G.: They were so basic, especially when you think of them having been made for children. I immediately bought two of them, a male and a female. When you undress them, their bodies have almost the same proportions as a child's body, the only difference is that the girl has eyelashes and the boy doesn’t.

[20:56:45] M.J.: I have a similar doll that I got as a child and I have never known whether it is a boy or a girl.

[21:03:33] B.G.: From 2011 I have been painting only dolls, mainly these two. I used them for the first time in my installation called The People Place, two years ago and last year in my Zchor installation. They have been my models in two mail-art projects as well.

[21:04:09]: B.G.: They are fantastic for expressing various emotional states and events I go through. Depending on their chosen relationship these two dolls can show either love and tenderness or anger and pain. 

(HU)

[20:40:30] M.J.: A 2011. évben készült munkáid valamennyiében két baba szerepel és ezek valamiféle kapcsolatban álnak egymással. Ez e nyíltság, sérülékenység eredménye lenne?

[20:45:21] J.M.: És hogy-hogy babák?

[20:54:39]  B.G.: Két évvel ezelőtt kezdődött amikor rótam a budapesti utcákat ihlet után kutatva egy street-art projecthez. A véletlen műve volt, hogy betértem egyik üzletbe ahol különböző babákat árusítottak és játékmackókat javítottak.

[20:54:51] B.G.: Ott két gumibabára bukkantam.

Your Space/ Tvoj prostor/ A tered
29,5 x 21 cm
2012

[20:55:15] G. B.: Olyan egyszerűek voltak, pláne ha arra gondolsz hogy gyerekek számára készültek, hogy nyomban vásároltam kettőt – egy leánybabát és egy fiúbabát. Ha leveted a ruhájukat, mindkettőjük teste majdnem arányos egy gyermek testéhez viszonyítva. Az egyetlen különbség az, hogy a leánybabának vannak szempillái és a fiúbabának nincsennek.

[20:56:45] J. M.: Nekem van egy ugyanilyen gyermekkori babám és soha sem tudtam, hogy leány-e vagy fiú.

[21:03:33] B.G.: 2011 óta kizárólag babákat festek és általában e kettőt. Első iszben az Ember hely cimű installációmban használtam őket, két évvel ezelőtt, valamint a tavalyi Zchor installációmban. Modellül szolgáltak már két mail-art projektumomban is.

[21:04:09]: B.G.: Kiválóan szolgálnak különböző érzelmi állapotaim és történéseim kifejezéséhez. Attól függően, hogy egy adott pillanatban milyen kapcsolatban állnak a babák, kifejezhető a szeretet és a gyengédség, vagy eppen a düh és a fájdalom.