TEKST / TEXT / SZÖVEG

for English text please scrole down / a magyar szöveg a folytatásban
--------------------------------------------------------------------------------------

Imaš tako puno tuge u sebi / You Have so Much Sadness Inside

of You / Olyan sok szomoruság van benned

2011 / watercolour on paper / akvarel na papiru  / akvarell, papír /

21 x 14,8 cm

(SR) 
Kroćenje života

U današnjem svetu, celina se može dokučiti preko jednostavnosti, te se tako stvari poistovećuju as samim onim što i jesu. Na ovoj izložbi, radovi Barbare Guttman otelotvoruju se u osetljivim materijalima. Spektar njenih dosadašnjih kreacija je širok, do dvodimenzionalnih i trodimenzionalnih do instalacija, plastika ili environmenata, pokretnih slika, njene slike stvaraju utisak celine – viziju i iluziju na granici imaginacije. Mnoštvo slika u stopu prate dinamizam života, njegove neočekivane zaokrete, smirujuće tišine i ratne traume. Eksperimenti u procesu stvaranja nude odgovore na prekoračenje onog poznatog osećaja “sve je propalo”. Ova superiornost predstavlja jedinstvenu intimnost Barbare Guttman, a gestovi potiču iz njenog unutrašnjeg sveta. Ona je izuzetno individualistička ličnost, i kao umetnik i kao osoba, pošto su bogatstvo boja njenog multikulturnog identiteta I komunikativna otvorenost u njoj prisutni ab ovo. Njena umetnost je takav neprekidan unutrašnji monolog, usred unutrašnjih I spoljnjih putovanja, da teži da se prikaže I obnaroduje.

Osnovna osobina ove izložbe je, kao i u njenim dosadašnjim radovima, jak kontemplativni i emocionalni sadržaj. Ono što najbolje opisuje njenu kreaciju formi je svakako njena moć sinteze, neokonceptualne doslednosti u komponiranju serija i projekata, kao i prihvatanju tradicija, te stalno preispitivanje forme as ciljem da izloži ideju obnavljanja. Naziv izložbe Intenzivni kurs prihvatanja (deluje pomalo rezervisano) uzet je do naslova jednog akvarela. Zidovi galerije vibriraju do tenzije, alternirajući između drame i nevinosti, razigranosti i nadrealne imaginacije. A tenzija se vidi i na slici formata pisaće hartije kojom se uvodi misao izložbe.Tamnoplave mrlje koje prelaze u crno, predstavljaju vodnu površinu koja prekriva veći deo slike. Mogu se uočiti dve siluete, lutke koje lebde glavama nadole spojenim Kao kod sijamskih blizanaca. Lutka as desne strane ima noge razmaknute, a po njenom crvenkastom telu posuto je nekoliko kapljica crvene boje, koje mogu biti i kapi krvi. Barbara crta i slika iste lutke do 2011. Godine, što i otkriva gledaocu. Dobijamo utisak da “čitamo” dnevnik; nije slučajno što su naslovi slika važni. 2008. Godine je neko upitao Luiz Buržua (Louise Burgeois) šta crtež, kao oslikavanje unutrašnjeg života, za nju znači. Ova genijalna velika dama ženske likovne umetnosti odgovorila je da veruje da je crtež jedna “druga vrsta” dnevnika koji, bez prekida, piše do svog detinjstva. “Znam da, završetkom nekog crteža, moji strahovi se smanjuju. Realističnim crtežom fiksiram svoje ideje ne želeći da ih izgubim. Apstraknim crtežom mogu da prodrem u podsvesno.”

Intenzivni kurs prihvatanja sumira Ono što se vidi I u ostalim Barbarinim akvarelima. (Kao otuđena uputnica I znak uzvika koji uočavamo I u modelu koji je inspirisao Barbaru, lutki okačenoj na zid). Dve lutke predstavljaju motiv koem se stalno vraća. One igraju glavnu ulogu, Ali je njihova razigranost as više lica. Preko njihovih metamorfoza, do posmatranja iz ugla različitih deformacija do apstrakne transfiguracije lutki, ukazuje se znatna umetnička I duhovna energija, čime se svi radovi postavljaju u spiritualno kretanje. No Feelings just Emptiness, An Accident or a Gift?, Like a Bridge over Troubled Water I Will Lay Me (down), You Can Eat a Whole Elephant but not Today, You Have so much Sadness inside of You: ovo su naslovi slika označenih na stranicama dnevnika, koji prenose poruke umetnika. Crtež je sredstvo za izražavanje intimnosti, spontanosti; grafičke linije, tonovi, intimnost formata, i zadržavaju znatno veću privatnost nego slikarsko platno. Meso i lavanda. Ovo radikalno dodeljivanje je bila karakteristika i njenih ranijih serija: mejl-art radovima Sincerely Barbara, crtežima vodenim žigom Kiklop i Sirena ili Unutrašnja pomeranja. Treba da se kaže da su tehnike na bazi vode veoma prepoznatljive u Barbarinoj umetnosti. Transparentnost vodenih boja i tuša je Ono što te materijale čini tako pogodnim za slikanje elemenata Kao što su voda, vazduh i svetlo. Na slikama Barbare Guttman, boje i svetlo/senke stvaraju dramatični efekat. Voda pred umetnika postavlja i lak i težak zadatak; sigurno je jedno, da bajc, tuš, vodene boje, pa čak i hartija ručne izrade pretvara slučajnost u umetnikovog “saradnika”.

An Intensive Course in Acceptance /  Intenzivni kurs prihvatanja /

Az elfogadás intenzív kurzusa

2011, watercolour on paper / akvarel na papiru / akvarell, papír
21 x 14,8 cm

Zašto kroćenje života? Bez obzira koliko je življenje života lična stvar, nama se to življenje I nameće. Stoga ženska duša, at posebnost ženskog principa i ženskog sistema vrednosti, koju je izborila svojom krotkošću, može da se, u toku življenja života, pogubi. I pored toga što je Barbara mlada umetnica, sve ono što je sakupila u snop ličnog iskustva emfatično inspiriše i odredjuje njenu umetnost. Periodi kroz koje je prolazila postali su prepoznatljivi i u prostoru i u vremenu. Barbara je puno truda uložila u svoje studije: ona je umetnik i likovni pedagog, koji je duboko zašao u akademsku i eksperimentalnu medijsku umetnost. Radila je to na više mesta, seleći se sa juga na sever i sa istoka na zapad, razvijajući želju da otkrije odnose među stvarima, kao i između prošlosti i sadašnjosti. Stoga je detinjstvo, i prava i pogrešna iluzija dečije egzistencije i čudnih transformacija idile, Barbarin motiv kojem se ona stalno vraća. Umetnost je njen dom, mesto sveukupnog stvaranja. Stoga, materijal njene izložbe može da stane u jedan dosije, tako da bi joj se jednog budućeg dana ukazala mogućnost da eksperimentiše sa nizom tehnika kao što su street-art, environment, video film, hartija ručne izrade ili drevna tehnika tempere.

Pod kreativnom rukom i gestovima umetnika, misteriozne forme lutaka se naizmenično humanizuju i dehumanizuju. Realnost se bori sa apstraktnim. U odnosu na tenziju, verujem da ne postoji umetničko delo bez tog dualizma tenzije i harmonije. Pravo umetničko delo svakako izjavljuje nešto, u upitnom ili iskaznom obliku, što angažuje naše emotivno i intelektualno biće. Deprimirajuće smo nesigurni da li govorimo o slikovnim ili konceptualnim umetničkim delima – to je fluidnost stalne nesigurnosti.

Mogućnosti i izazovi kreacije slika danas se stalno menjaju, te nam se misli formiraju na dominantno medijski način. Sve veći broj vrednih umetničkih dela nedvosmisleno nosi simboličku crtu, a umetnik preuzima ulogu i stvaraoca i tumača svojih dela, posebno u slučaju takvih kreacija kao što su dela Barbare Guttman. Njeni radovi zasnivaju se na njenom iskustvu crtača i trendovima u modernoj umetnosti. Dinamizam, ključna reč njenih radova, nikako ne gubi na intenzitetu.

“U ovom našem svetu pomerenih vrednosti, sve je podložno promeni sem srca i ljubavi, koja nastoji da dohvati božansko. Likovna umetnost – kao i poezija – deo su božanskog: ljudi je osećaju danas isto kao što su je oduvek osećali.“ (Mark Šagal)

Izložbi je priključen jedan performans: „žrtvovanje“ većeg broja lomljivih puto lutaka ispred galerije, izlivenih od šećernog sirupa i odevenih u tople boje – simbolizirajući afirmativne misli Šagala, a ne naše gubitke.

Klara Hudra

The Morning When We Talked With My Fear / Jutro kada smo raz- 

govarali s mojim strahom / Reggel amikor a félelemmel beszéltünk

2012 / pencil, watercolour and guach on paper / olovka, akvarel i tem- 

era na papiru / ceruza, vízfesték és tempera papíron / 29,5 x 21 cm

(EN)
Taming of Life

In the modern world, you can grasp the holistic via adoption of the principle of simplicity, thus making all appear in its own essence. In this exhibition, the works of Barbara Guttman are being embodied in vulnerable materials. Her images, the vast range of works she has executed so far, from planar surfaces and paintings to installations, objects or environments and moving pictures, create such visual wholeness – visionary and illusive as it is, at the brink of imagination. A myriad of images follow closely life's hustle and bustle, its abrupt turns, its tranquil silences and warring traumas, experiments in the process of creation offer answers to over-acting of that peculiar all-has-fallen-apart feeling. This supremacy represents Barbara Guttman's unique intimacy and the gestures stem from her inner personality. She is an exceptionally individual character both as an artist and a person since the colourfulness of multicultural existence and openness in communication has been within her character AB ovo. Her art is such a perpetual inner monologue, amidst inner and outer travelling, that it craves for being exposed and made public.

This exhibition's main feature, like with her works executed so far, is its strong contemplative and emotional contents. What best describes her creation of form is definitely her power of synthesis, neo-conceptual consistency in composing series and projects as well as adoption of traditions and continuous analysis of form aiming to expose the notion of renewal. The title of the exhibition The Intensive Course in Acceptance (sounding unusually low-key) has been taken from the title of a watercolour. The gallery walls vibrate with tension, between drama and innocence, playfulness and surreal imagination, essentially depicted in the writing-paper-format introductory painting. Dark blue patches transferring into black represent a surface of water covering a greater part of the painting. Two silhouettes can be spotted, dolls with their heads conjoined like Siamese twins, floating upside down. The doll on the right is with legs apart and reddish trunk with spots painted on it, while the one on the left is a silhouette clad in a dark hue and sprinkled with a few drops of red paint, which may be drops of blood as well. Barbara has been drawing and painting the dolls since 2011, which she does tell the viewers. We get the impression that we are “reading” a diary; it is no mere chance that the titles of paintings are quite important.

Louise Burgeois was asked in 2008 what drawing as imaging of inner life meant for her. In her reply, the ingenious grand Dame of female art voiced her belief in drawing as a “different” sort of diary, which she had been writing continually since her childhood. “I know that when I finish a drawing my anxiety level decreases. The realistic drawings are a way of pinning down and idea. With the abstract drawings, when I'm feeling loose, I can slip into the unconscious.”

Ask / Traži / Kérjél

2011 / watercolour on paper / akvarel na papiru / akvarell, papír 

/ 21 x 14,8 cm

The Intensive Course in Acceptance summarizes what one sees in Barbara's other watercolours. (As an alienated indication and exclamation mark we can see the inspiration-making model, the doll, as well, hanging on the wall). The two dolls is a recurring motif, they play the main roles; however, their playfulness has many faces. Via their metamorphoses, from the viewpoint to various deformations, to abstract transfiguration of the dolls, considerable artistic and spiritual energy unfolds to set the total of the works into motion.No feelings just Emptiness, An Accident or a Gift?, Like a Bridge over Troubled Water Will Lay Me (down), You Can Eat a Whole Elephant but not Today, You Have so much Sadness inside You: these are the titles of images hallmarked on the pages of the diary conveying the artist's messages. The drawing is the means of communicating intimacy, spontaneity; the graphic lines, hues, the intimacy of format and size preserve more of the privacy than the canvas. Flesh and lavender. This radical juxtaposition has also been a trait of her earlier series: Sincerely Barbara mail-art works, Cyclop and Mermaidwatermark drawings or Inner Movements series of drawings. It should be said that water-based techniques are highly recognizable of Barbara's art. It is the transparency of water colours and ink that make them so suitable for painting transparent elements like water, air and light. In Barbara Guttman's paintings, colours and light-shades create dramatic effects. Water poses both an easy and difficult task for the artist; it is for sure that walnut ink, Indian ink, watercolour, even handmade paper may turn the accidental into the artist's “co-worker”.

Why taming of life? However individual living our lives is, we are also made to live it. That is why the female soul, this specificity of the female principle and value, which her docility has won her, may be wasted in the course of living life's situations. Despite the fact that Barbara is a young artist, all that she has experienced so far emphatically inspires and determines her art. Periods she has lived through have become distinct both in space and time. Barbara has put considerable effort in her studies. She is an artist and art teacher having delved into both academic and experimental media art. Having done this at various places, it is no wonder that each move, south to north or east to west, developed her wish to discover relations between things as well as between the past and present. That is why childhood, the true and false illusions of existence as a child and weird transformations of the idyllic are Barbara's recurring motifs. Her home is art itself, a place of all-time creation. This may be the reason why the material of her exhibition can fit into a file so that, on an other day, she may experiment with a range of techniques like street-art, environment, video film, handmade paper or the ancient technique of egg tempera.

Under the creative hand and gestures of the artist, the mysterious forms of the dolls are alternately humanized and dehumanized. Reality interferes with abstract. Referring to tension, mentioned above, I believe there is no work of art without the duality of tension and harmony. A true work of art is bound to declare something in interrogative or affirmative form engaging our emotional and intellectual being. With overwhelming uncertainty should we talk either about representational or conceptual works of art – the fluidity of constant uncertainty.

The possibilities and challenges of imaging are constantly changing nowadays and we dominantly think in media terms. The growing number of artistic values are indisputably symbolic and the artist takes on both the role of author and presenter of their works especially in case of such creations as the ones represented by Barbara Guttman. Her works are based on her drawing experience and contemporary artistic trends. Dynamism, the keyword of her works, never seems to lose momentum.

“In our mean world, everything can change but the heart and human love, which craves for grasping the divine. Art – as well as poetry – is a part of the divine: people feel it today as they have always felt it.” (Chagall)

An unexpected performance has joined the exhibition: “sacrifice” of a number of breakable putto dolls, cast of sugar syrup and clad in warm colours, in front of the gallery – symbolizing Chagall's affirmative thoughts, not our losses.

Feeling Vulnerable but Strong / Osecati se ranji-

vim ali snažnim / Sérüléküny- erős

2012 -2013 / watercolour and wathercolour pencils on 

paper / akvarel i akvarelne drvene boje na papiru

 / akvarell,  akvarellceruza, papír(HU)

(HU)
Az élet megszelídítése

 Ebben a világban a teljesség az egyszerűségben válik megfoghatóvá; a dolgok azonosak önmagukkal. Barbara Guttman művei sérülékeny anyagokban testesülnek meg ezen a kiállításon. Képeinek, eddigi műveinek spektruma, azonban széles a síkfelülettől a képtárgyaktól, az installációig, plasztikáig vagy environmentig, mozgóképekig olyan látvány egészeket hoz létre. Víziókat és látomásokat, a valóság és a képzelet határán. Képek. Sokfélék. Pontosan követik az élet mozgalmasságát, váratlan fordulatait, békés csendjeit és háborús traumáit, az alkotói folyamat kínálta válaszokat adnak kísérletek a „minden egész eltörött” érzésén való túllépésre. Ez a szuverinitás a sajátosan Guttman Barbarai intimitást képviseli, a gesztusok a bensőből vezérelt egyéniségé. Művészként és emberként is különleges adottságokkal rendelkezik, hiszen számára a multikulturális lét színessége, a kommunikációs nyitottság abovo adott. Művészete olyan szüntelen belső monológ, külső és belső utazások közepette, mely ugyanakkor igényli a kitárulkozást, a nyilvánosságot.

Mostani kiállítására, mint eddigi munkáira szintén az erős gondolati, emocionális tartalom, felütés a jellemző. Formaalkotására a szintézis, neokonceptuális következetesség a szériák, a projektek megfogalmazása és a posztmodern korszakra jellemző nyitottság, a tradíciók elsajátítása mellett a folyamatos formabontás megújulás szándéka érvényes. Az elfogadás intenzív kurzusa a (már–már szokatlanul visszafogottnak ható) tárlat címe, mely az egyik, vízfestménytől kölcsönzött név. Valóban feszültség vibrál a falakon a drámaiság és az ártatlanság, a játékosság és a szürreális képzelgés közötti feszültség, s ennek egyfajta esszenciáját mutatja az írópapír-méretű címadó festmény. A sötéten kéklő, feketével oldódó színfoltok vízfelületet ábrázolnak, elfedik a kép nagy részét, ebben az ősközegben két sziluett lebeg fejjel lefelé: babák a fejüknél sziámi ikerként összenőve. A jobboldali baba szétterpesztett lábai, teste vöröslő, foltokkal megfestett, míg a baloldali sötét színbe öltözött árny, itt-ott tűnik fel egy két vörös festékcsepp, akár a vércseppek. Barbara 2011 óta rajzolja és festi a babákat, amint ezt el is árulja a nézőknek. Az a benyomásunk mintha naplólapokat „olvasnánk”, nem véletlenül fontosak a képcímek. Louise Bourgeois-tól kérdezték 2008-ban mit jelent nála a rajz mint a belső élet leképezése. Válaszában a nőművészet zseniális nagyasszonya hitet tett arra nézvést, hogy a rajz valójában egy „másfajta” napló, amit ő konkrétan gyermekkora óta egyfolytában írt. „Tudom, ha befejezek egy rajzot aggodalmaim szintje csökken. A realista rajzzal rögzítem az ideáimat, melyeket nem akarok elveszíteni. Az absztrakt rajzokkal sikerül beférkőznöm a tudattalanba.”

You Can Eat a Whole Elephant, But not Today / Možes po-

jesti celog slona, ali ne danas / Egy egész elefántot meg-

ehetsz, de nem ma

2011 / watercolour and pencil  on paper / akvarel i olovka  na 

papiru / akvarell, ceruza, papír / 14,8 x 21 cm

Az elfogadás intenzív kurzusa összefoglalja a kiállítás többi akvarelljén látottakat. (Jelzésértékűen elidegenítve, felkiáltójelként láthatjuk az ihletadó modellt, is, a falra függesztett játékbabának.) A két játékbaba a visszatérő motívum, ők a főszereplők, ám a játékosságuknak sok arca van. Metamorfózisaik által a nézőponttól a különböző deformálódásig, a figuráknak absztrakt minőségben való átmeneteiig – számos festői és a művek egészét mozgásba lendítő spirituális mozgás bontakozik ki. No Feelings just Emptiness, An Accident or a Gift?, Like a Bridge over Troubled Water I Will Lay Me (down), You Can Eat a Whole Elephant but not Today, You Have so much Sadness inside  of You: képcímek, a napló lapjait fémjelezve mutatják a művész üzeneteit. A rajz a közvetlenség a spontenaitás eszköze, a grafikus vonalak, tónusok, a méret bensőségessége, az olaj-vászonhoz képest többet megőriz a privát jellegből. Hús és levendula. Korábbi sorozataira a Sincerely Barbaracímű mail art munkáira, az Embriókra, a vízjelrajzokra (Küklopsz és Hableány) vagy a Belső mozgásokra ugyancsak jellemző volt ez a fajta radikális egymás mellé rendelés. Itt érdemes kitérni arra, hogy a vízes alapú, technikai megoldások mennyire karakterisztikusan jellemzőek Barbara alkotói módszerére. A vízfestéket, tust áttetsző Volta alkalmassá teszi a transzparens elemek, víz, levegő, fény megfestésére. Guttman Barbara festményein, drámai hatást váltanak ki a színek, a fény-árnyékok. A víz egyszerre könnyű és nehéz feladatok elé állítja a művészt, egy biztos, a pác, a tus, a vízfesték, még a merített papír is a véletlent teszi a művész „alkotótársává”.

Miért az élet megszelídítése? Mert az életünket magunkban éljük ugyan, de egyben kíméletlenül éltetik velünk, s mert a női lélek, női princípium Pont azt a specifikumát, értékét veszítheti el a jelenkor élethelyzeteiben, amit szelídsége által bármikor nyerhetett. Barbarának, bár fiatal művész, mindaz, amit már megélt nyomatékos inspirálója, determinálója volt művészetét tekintve. Életének szakaszai térben és időben határozottan artikulálódtak. Barbara alapos stúdiumokat végzett művész és művésztanár, behatóan foglalkozott az akadémikus és a kísérletező, mediális képzőművészettel. Tette ezt a föld legkülönbözőbb pontjain, s nem véletlen hogy egy-egy elmozdulás, letelepedés déltől északra, keletről nyugatra a dolgok közötti kacsolódások keresését hívta elő éppúgy, mint a múlt és a jelen közöttit. A gyerekkor, a gyermeki lét igaz és hamis illúziói, az idill furcsa átváltozásai ezért visszatérő motívumok Barbaránál, kinek otthona maga a művészet, és így a mindenkori alkotás helye lett. Ezért nem következetlen, amikor egy kiállítási anyaga egy dossziéban elfér ma, hogy holnap a street art-to, az environment-et avagy a videófilmet, a merített papír és tojás tempera ősi technikáját, eltérő műfajokat, léptékeket próbáljon ki.

Establishing a Sense of Self / Uspostavljati oseća-

nje sebe /  Létrehozni az önérzést

2013 / watercolour on paper / akvarel na papiru 

 / akvarell, papír / 14,5 x 21 cm

A babák sejtelmes formái a művész keze és gesztusai nyomán hol humanizálódnak, hol dehumanizálódnak. Realizmus keveredik az absztrakcióval. Visszatérve a feszültség kérdésére azt hiszem nincs jó mű a feszültség és a kiegyensúlyozottság kettőssége nélkül. Az igaz mű, mindig megjelenít valamit kérdő vagy kijelentő formában az emócióinkat és intellektusunkat lefoglaló, nyomasztó bizonytalanságból beszéljünk akár ábrázoló, akár koncepcionális alkotásokról. A fluiditás elbizonytalanító állandósága.

A képalkotás lehetőségei és kihívásai korunkban folyamatosan változnak, dominánsan médiumokban gondolkozunk. A felhalmozott és keletkező műtörténeti értékek azonban új és új előjellel, de megkérdőjelezhetetlenül jelen vannak. A képzőművész egyszerre szerzője és előadója is műveinek. Fokozottan érvényes ez, azoknak az alkotásmódoknak az esetében, melyeket Guttman Barbara is képvisel, s melyeket a rajzolás tapasztalatait és a modern művészet történelmi nyomvonalait követve sajátít ki a művész. A lendület a kulcsszava munkáinak és szinte sohasem áll meg.

„A mi megrontott világunkban minden megváltozhat csak a szív, az emberi szeretet nem, amely az isteninek a megismerésére törekszik. A festészet – éppúgy, mint a költészet – részese az isteninek: az emberek érzik ezt ma is, mint ahogy mindenkor érezték.” (Chagall)

A kiállításhoz váratlan performatív akció társult: sok, törékeny, cukorszirupból kiöntött, szép meleg tónusokba öltöztetett puttó-babák figuráinak „feláldozása” a galéria előtt, a járdán – jelképezze Chagall igenlő gondolatait, semmint a veszteségeinket.

Hudra Klára