U haiku poeziji pesnik stvara neočekivani spoj dva potpuno različita, u svakodnevnom životu nespojiva lementa. Pesnik ne izgovara direktnoono sto bi želeo reći, veći radije ostavlja čitaocu da iz ovog neočekivanog spoja samnagovesti i proživi emociju o kojoj govori. Kombinacija vizuelnog (crtež/slika) i verbalnog (naslov/rečenica), posmatrača odvodi na jedno sasvim treće mesto,mesto koje nije niti vizuelno niti verbalno, već čisto emotivno.
SLIKE IZLOZBE>>>
instalacija Kadis za Mihaila >>>
Reportaža TV-Kragujevca
(EN) The Intensive Course in Acceptance
In haiku poetry,
the poet juxtaposes two completely different, normally non-connectable
elements, not telling the message to the reader directly but leaving them to
understand and feel what this unusual blend is intended to communicate.
Combination of the visual (drawing/painting) and verbal (title/sentence) takes
the viewer to a peculiar “third spot”, which is neither visual nor verbal but
purely emotional.
GALLERY of the exhibition>>>
installation Kaddish for Michael>>>
Káddis Mihaelnek- installáció >>>installation Kaddish for Michael>>>
(HU) Az elfogadás intenzív kurzusa
A haiku költészetben a költő
váratlan, szokatlan kapcsolatot teremt két, mindennapjainkban össze nem illő
dolog között. A költő nem mondja ki közvetlenül azt amit közölni kiván, hanem
az olvasóra bizza, hogy e különös osszefüggést önmaga élje át. A vizuális
(rajzok/festmények) és verbális (cím/mondat) kapcsolata a nézőt teljesen más,
„egy harmadik”, helyre viszi, olyanra mely sem vizuális sem verbális, hanem
teljes egészében érzelmi.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
(HU)
[20:40:30] Marija Janković : Na tvojim radovima iz 2011. ima po dve lutkice, i one su u nekom odnosu. Da li je to rezultat te otvorenosti, ranjivosti?
[20:40:30] Marija Janković : Na tvojim radovima iz 2011. ima po dve lutkice, i one su u nekom odnosu. Da li je to rezultat te otvorenosti, ranjivosti?
[20:45:21] M.J.: I
odakle uopšte lutke?
[20:54:39] Barbara
Guttman: Sve je počelo pre dve godine, kada sam šetajuci Budimpeštom tražila
inspiraciju za jedan street art projekat. Slučajno sam ušla u jednu radnju u
kojoj su prodavali razne lutke i popravljali plišane medvede.
[20:54:51] B.G.: Tu
sam našla te dve gumene lutke.
[20:55:15] B.G.:
Toliko su bile banalne, posebno kad pomisliš da su napravljene za decu, da sam
odmah kupila dve, jednu mušku i jednu žensku. Kada im skineš odeću, obe imaju
skoro proporcionalna tela deteta i jedina razlika izmedju njih je da ženska ima
trepavice a muška nema.

[20:56:45] M.J.: Ja
imam istu takvu lutkicu iz svog detinjstva i nikad nisam znala dali je muška
ili ženska.
[21:03:33] B.G.: Od 2011. slikam samo lutke, i uglavnom te dve. Prvi put sam ih koristila u instalaciji The People Place, pre dve godine, a prosle godine i u instalaciji Zchor,. One su mi modeli i za dva mail-art projekta.
(EN)
[20:40:30] Marija
Jankovic: Your pieces from 2011 contain 2 dolls each, which seem to be in some
sort of relation. Is this a result of exposure ... vulnerability?
[20:45:21] M.J.: And …
why dolls?
[20:54:39] Barbara
Guttman: It all started two years ago when, while walking down the streets of
Budapest searching for inspiration for a street-art project, I happened to pop
in a shop where they were selling various dolls and mending teddy bears.
[20:54:51] B.G.:
There, I found two rubber dolls.
[20:55:15] B.G.:
They were so basic, especially when you think of them having been made for
children. I immediately bought two of them, a male and a female. When you
undress them, their bodies have almost the same proportions as a child's body,
the only difference is that the girl has eyelashes and the boy doesn’t.
[20:56:45] M.J.: I
have a similar doll that I got as a child and I have never known whether it is
a boy or a girl.

[21:04:09]: B.G.:
They are fantastic for expressing various emotional states and events I go
through. Depending on their chosen relationship these two dolls can show either
love and tenderness or anger and pain.
(HU)
[20:40:30] M.J.: A
2011. évben készült munkáid valamennyiében két baba szerepel és ezek valamiféle
kapcsolatban álnak egymással. Ez e nyíltság, sérülékenység eredménye lenne?
[20:45:21] J.M.: És hogy-hogy babák?
[20:54:39] B.G.: Két
évvel ezelőtt kezdődött amikor rótam a budapesti utcákat ihlet után kutatva egy
street-art projecthez. A véletlen műve volt, hogy betértem egyik üzletbe ahol
különböző babákat árusítottak és játékmackókat javítottak.
[20:54:51] B.G.: Ott két gumibabára bukkantam.
![]() |
Your Space/ Tvoj prostor/ A tered 29,5 x 21 cm 2012 |
[20:55:15] G. B.: Olyan egyszerűek voltak, pláne ha
arra gondolsz hogy gyerekek számára készültek, hogy nyomban vásároltam kettőt –
egy leánybabát és egy fiúbabát. Ha leveted a ruhájukat, mindkettőjük teste
majdnem arányos egy gyermek testéhez viszonyítva. Az egyetlen különbség az,
hogy a leánybabának vannak szempillái és a fiúbabának nincsennek.
[20:56:45] J. M.: Nekem van egy ugyanilyen gyermekkori
babám és soha sem tudtam, hogy leány-e vagy fiú.
[21:03:33] B.G.: 2011 óta kizárólag babákat festek és
általában e kettőt. Első iszben az Ember hely cimű installációmban
használtam őket, két évvel ezelőtt, valamint a tavalyi Zchor installációmban.
Modellül szolgáltak már két mail-art projektumomban is.
[21:04:09]: B.G.: Kiválóan szolgálnak különböző érzelmi állapotaim és történéseim kifejezéséhez. Attól függően, hogy egy adott pillanatban milyen kapcsolatban állnak a babák, kifejezhető a szeretet és a gyengédség, vagy eppen a düh és a fájdalom.